2013. június 29., szombat

6. díjam

Nagyon örülök ennek a díjnak is, amit Nadia Elson-nak köszönhetek. :)



Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

Elnézést, de nem bírok magamról már 11 dolgot írni! :)

Válasz 11 kérdésre:
1. Van-e olyan tárgyad, amit semmi pénzést nem mutatnál meg másnak?
Van.
2. Társasági vagy inkább csendesebb, visszahúzódóbbnak mondanád magad?
Inkább az utóbbi.
3. Sportolsz valamit?
Igen.
4. Mennyit szoktál a neten lógni?
Mostanában elég sokat.
5. Hiszel a fiú-lány barátságban?
Persze.
6. Mit tervezel a nyárra?
Sok pihit és nyaralást.
7. Kedvenc külföldi városod?
Párizs vagy London.
8. Egy hely, ahová mindenképpen el szeretnél jutni?
Hollywood.
9. Van legjobb barátod/barátnőd?
Van.
10. Egy szó, amivel jellemeznéd a barátságotokat?
Hűség.
11. Kedvenc színed?
Pink vagy fekete.

11 kérdés:
1. Várod a sulit?
2. Volt már az életedben olyan pillanat, amit újra át akarnál élni?
3. Szereted a lovakat?
4. Mentek nyaralni?
5. Ha igen, hová?
6. Szeretnéd kipróbálni a bungee jumping-ot?
7. Mivel jellemeznéd az öltözködési stílusodat?
8. Van állatod?
9. Szoktál tévézni?
10. Melyik könyvet olvastad legutóbb?
11. Melyik filmet láttad legutóbb?

Akiknek küldeném:

Még egyszer köszönöm a díjat és további szép napot mindenkinek!
(Nemsokára jön a következő fejezet!) :)


2013. június 18., kedd

Írói hirdetnivaló 4.

Kedves Olvasók!

Mai bejegyzésemnek meglepő és furcsa módon a "Don't worry, be happy" címet adnám, már ha olyan elhatározásra jutnék, hogy írásomnak effajta nevet kifejező nevet adjak. De térjünk is rá a lényegre, amely a bejegyzés túlnyomórészét képviselni fogja: komolyan, mi a fészkes fenét vártatok tőlem?? A blognak mennie kell tovább, ki beszélt itt befejezésről!? Ha ez az illető én volnék, akkor megnyugtatom a hallgatóságot, hogy a pénteki felindulásom pusztán a hét végi fáradalmak és felgyülemlett melankólia (no meg bosszúság) kiírása volt. Tehát Catherine, a bénasága ellenére is, de folytatni kívánja naplóját, szóval majd közvetítem a gondolatait. :) Nyilván észleltétek, hogy most mintha sokkal, hogy is mondjam (írjam), bonyolultabban, költőibben fogalmaznék, ami a kritikának is köszönhető. Mindent igyekszem kellőképpen kifejteni, a kihalásig boncolgatni, és még milliónyi szókapcsolatot tudnék én is, és ti is felsorolni annak az egyszerű szónak a szinonimájára, hogy "részletezni". De mindannyiunk tusztában van vele, hogy annak semmi értelme nem volna, ezért hát abbahagyom a Drága Olvasók fárasztását. Magyarul, a blogot újult erővel és ihlettel folytatom, amilyen gyorsan csak lehet.
Következő és egyben legizgibb hirdetnivalóm, az egy új blog bejelentése. Nem, ez nem az én ötleteimen alapul, hanem egy kiváló írónőpalánta fejéből pattant ki, név szerint M. Mircsi-éből, aki az Emlékek nyomában zseniális blog szerzője. Lényeg a lényeg, Mircsi egy nagyon megtisztelő ajánlattal kecsegtetett: nyissunk egy közös blogot! Én persze rögtön kaptam az ötletre, mint nyúl a répára. Szóval, elfogadtam. Azóta nem is bántam meg, véleményem szerint tök buli lesz, ha szabad így fogalmaznom és ha szabad ilyen diplomata kifejezéseket használnom. És ha amúgy is szabad rabolnom az időtöket az üres locsogásommal. Mindegy. :) Tehát, a közös blogunk már él és virul, csak még rejtve van, de ez érthető, hisz még csinosítgatjuk kicsit. Ha végeztünk, első dolgom lesz kirakni a linket.
Harmadik napirendi pontunk, egy újabb blog. Ez már egy teljes egészében saját lesz, és valami egészen más, amit már régóta ki akartam próbálni. Amolyan véleménykifejtős tervet dédelgetek, de részletek majd később. ;)
És végül, de nem utolsó sorban, köszönetnyilvánítás. Kulcsszavakban annyi, hogy 6 feliratkozó, sok biztatás és virtuális támogatás. A 6 rendszeres olvasó igen váratlan volt számomra, de nagyon örülök. Emlékszem, pár héttel ezelőtt még csak egy zöldfülű kis senki voltam nulla olvasóval, és a csodára vártam... No comment és nem röhögni! :) Most, hogy végleg befejeztem a hatodik osztályt, több ész szorult belém. A sok biztatás leginkább Mircsitől, Nadiától, Wicukától (aki ugyan nem feliratkozott olvasója a blognak, mert a telefonról való netezés ebben akadályozza, de mindig olvassa a részeket) és Rikkitől. Rikki sem zúdít rám kommentáradatot, mert őt a valóságban is ismerem, de olvas és ez nekem elég. Félreértés ne essék, azért a megejegyzések is jól jönnek! ;)
Akkor hát, ez volna az én 4 pontos hirdetnivalóm. Remélem tetszett, amennyire egy hirdetmény tetszhet! További szép napot!
Stella *-*

2013. június 14., péntek

Írói hirdetnivaló 3.

Kedves Olvasóim!

Szomorú hírt kell, hogy közöljek veletek... :( Kritikát kértem a Critics for you blogtól, és most megnéztem. Sajnos jó nem tudtak írni a blogról, ami engem eléggé letaglózott. Nem igazán tartottam magam eddig sem jó bloggernek, de azt hittem, ez a blog most egészen jól megy. Mondanám, hogy igyekszem megfogadni a tanácsaikat, de szerintem nem érdemes. Ahhoz, hogy ebből a katyvaszból egy elfogadható blog legyen, előrről kellene az egészet kezdenem. Ugyanis a történet tiszta sablon, sok a helyesírási hibám, kinézet eleve borzalmas, a fejléc... nekem tetszik az egyszerűsége, de nem mindenkinek. Én részben tényleg egyetértek a kritikával, biztos jogos, de nagyon rosszul esett. Legalább valami aprócska jó dolgot írhattak volna, mondjuk hogy a betűtípus egész jól megállja a helyét. Mindegy, nem szaporatom a szót, rátérek a lényegre: tanácstalan vagyok a blog folytatását illetően. És tőletek várom a segítséget. Érdemes lenne folytatnom ezt az egészet vagy inkább hagyjam a francba? Most nem egy "igen"-t vagy egy "nem"-et várnék, hanem pár mondatot arról, hogy miért folytassam, vagy miért ne. Kérlek titeket, írjatok valami vélemény-szerűséget a blogomról. Jöhet hideg-meleg, a lényeg, hogy segítsetek eldönteni a blog sorsát. Természetesen ha befejezem a blogot, a bloggerkedést nem, csak mondjuk nem egy történetes bloggal rukkolnék elő a folytatásban, hanem valami egészen mással. Az talán sikeresebb lesz. Tényleg, nagyon imádlak titeket, amiért minden résznél bíztattok, hogy csak így tovább, de lehet, hogy ezzel együtt se érdemes írnom. És hiába mondja nekem valaki, hogy saját örömömre írjak, ha nem tudom, mire vinni. Jó lenne, ha minél többen írnátok nekem véleményt (jót, rosszat), hogy könnyebb legyen a döntés.
Csak még közölni szeretném, hogy én nem a Critics for you ellen lázadok, vagy ilyesmi, hanem komolyan veszem a kritikájukat, ugyanis biztos jogos. Ezért kérek mindenkit, aki legalább átfutotta ezt a bejegyzést, írjon pár szót, hogy mit gondolsz rólam, az írásaimról.

Előre köszönöm, drága olvasóim!
Stella *-*

2013. június 7., péntek

8. fejezet

Tudom, iszonyú sokat késtem, de sajnos az év végi hajtás engem is érintett. Természetesen emiatt nem csak összecsaptam egy elfogadható részt, hanem igyekeztem minél jobbra törekedni! Nos, remélem sikerült, jó olvasást hozzá!


Január 17. csütörtök
A reggeli hidegben farkasszemet néztem anyámmal. Nem, nem azért, mert olyan szórakoztató volt egymás szemébe bámulni azt várva, hogy melyikünk fog előbb pislogni, hanem… hát, anya új házastársa miatt. Anya semmit sem hajlandó elmondani, mondván, majd „délután megtudom”. Vagyis, hogy ki lesz a nevelőapám.
-         Sajnálom, kicsim, de a meglepetés az meglepetés! – mondta anya sejtelmesen.
-         Legalább annyit árulj el, hogy hívják! – toporzékoltam.
-         Még mit nem! Akkor biztos rögtön rákeresnél Facebookon.
Nos, ez így volt igaz. Természetesen titkos szándékom volt az, hogy miután anya kikotyogja a nevét, nos… irány a Facebook! De anya átlátott a szitán, mint mindig. Nem tudtam mást tenni, mint felmenni a szobámba és készülődni a suliba. A szekrényemen lévő nagy tükörben szemügyre vettem magam, miután felöltöztem. Farmernadrág és egy tunika. Szőke hajamat kontyba kötöttem, majd egy hajpánttal megtoldottam. Lesiettem a konyhába.
-         Nagyon csini vagy! – csapta össze a tenyerét anya.
-         Köszi – húztam a cipőmet.
Felkaptam a táskámat, majd kiléptem az ajtón. A hideg levegő azonnal megcsapott, ezért feljebb húztam a kabátom cipzárját. Vacogva jutottam el a suliig, ahova Bella is épp most ért oda. Nem nagyon kereste a társaságom, inkább sietve belépett az aulába. Követtem a példáját, de azért igyekeztem lemaradozni. Nyílt titok, hogy én se tartom most a legjobb barátnőmnek. Az aulában belebotlottam Harry-be, aki látszólag nagyon nyúzott volt.
-         Mi baj? – kérdeztem.
-         Semmi… - legyintett Harry, azzal beelőzvén engem szaladt is föl az osztályterembe.
Szuper. Újabb ember, aki totál semmibe vesz. Már egész hosszú a listám… Más dolgom nem lévén felmentem az osztályterembe. Fent épp le akartam ülni Bella mellé, amikor Amy megállított.
-         Csak ne olyan sebesen! – állta el az utam.
-         Elnézést, de ez az én helyem! – igyekeztem félretolni Amyt.
-         Mostantól már nem – vihogott gonoszul Amy. – Bella ugyanis már nem kíváncsi rád. Ő már az én barátnőm, nem a tied.
-         De… - kezdtem volna.
-         Szóval, szeretnéd még ezt a helyet? – kérdezte Amy.
Az igazat megvallva, nem, nem akartam már Bella mellett ülni. Már tényleg nem tekintünk egymásra barátként, inkább csak afféle „megtűrjük egymást” viszonyunk van. Így hát fogtam magam és helyet adván Amynek, kerestem egy másik padot. Ez tulajdonképpen érdekes volt: szétnéztem a teremben. Amy eddig Tyra mellett foglalt helyet, így aztán levágtam magam az ő „volt-helyére”. Tyra eleinte furcsán méregetett, majd kislányosan vigyorogni kezdett.
-         Felváltottad Amyt? – érdeklődött röhögve.
-         Úgy tűnik – tártam szét a karom.
-         Ez esetben, üdvözlünk köreinkben – karolt át.
Végignéztem Tyrán, Camillán, Sophie-n és Nathalie-n. Hát, ha van egy társaság, akikhez nem szívesen tartoznék, akkor azok ők. De mondjuk jobb, mint a semmi. Közben lopva Harry felé pillantottam. Rossz kedve felhőtlenül tombolt tovább, ami engem továbbra is bőszen izgatott. Mi lehet vele? Csak lehajtott fejjel fekszik a padon és bámul a semmibe. Nem lehet fáradt, mert éber, láthatólag ki van aludva. Egyszerűen nem bírtam tovább. Odamentem.
-         Harry – kezdtem. – Tudom, nem vagyunk túl közeli barátok, hogy ilyesmiket megvitassunk, de kérlek szépen beszéljük meg, mi bánt. Az aulában is nyomott voltál, most is, és én teljesen tanácstalan vagyok.
-         Catherine? – kérdezett vissza.
-         Igen?
-         Most őszintén, téged mióta érdekelnek az én gondjaim?
-         Nem az, hogy érdekelnek, csak… vagyis, érdekelnek, ne érts félre, csupán azt látom, hogy valamiért rám vagy mérges. Az aulában is gorombán válaszoltál, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy… talán megbántottalak.
-         Hmm. Nem állsz messze az igazságtól – morogta Harry.
-         Akkor mire vársz? Ha dühös vagy rám, mert valamit csináltam, akkor itt van az alkalom, hogy megbeszéljük.
-         Te ezt nem érted, Catherine. Hidd el, elmondanám neked, ha tudnám…
-         Ne kéresd magad, Harry! Mondd már el, mi bajod velem!
Harry nagyot sóhajtott. Felcsillant bennem a reménysugár, hogy most kitálal nekem, de akkor becsöngettek. Dühösen visszacsörtettem a helyemre és előpakoltam az első órára. Sajnos a hátralevő negyvenöt percet a gondolataim összeszedésével töltöttem, ezért szellemileg ott se voltam a tanórán. Kicsöngetéskor rohantam Harry padjához.
-         Mi van már megint? – kérdezte.
-         Harry, ne játszd ezt velem! Ha hibáztam valamiben, mondd el! És nem mondhatod azt, hogy nem tartozik rám. Igenis, leginkább rám tartozik – ordítottam dühösen.
Annyira felpörögtem, hogy már-már a sírás határát feszegettem, amikor Harry megragadta a karom és kivonszolt a teremből.
-         Hát jó – kezdte. – Elmondok mindent. De figyelmeztetlek, nem fogsz neki örülni.
-         Ó… Hallottam én már sok olyat, aminek nem örültem… - legyintettem a nevelőapás sztorira utalva.
-         De ez most más, Catherine. – Harry megfogta a vállam, majd gyengéden rázni kezdett. – Nem, egyszerűen most nem megy. Nem tudom elmondani.
Dühösen megigazgattam zilált fürtjeimet. Ha nem, hát nem.
-         Úgyis ki fogom belőled szedni, Harry – vágtam oda. – Előlem nem menekülsz.
-         Ettől félek én is… - próbált viccelődni.
-         Nem vagy humoros, csak hogy tudd.
-         Sosem állítottam, hogy az vagyok.
Olyannyira elegem lett Harry-ből, hogy kedvem lett volna neki vágni az kezében lévő iphone-ját. Szerencsére tudtam uralkodni magamon, ami nem volt valami könnyű. Lassan kezdtem beletörődni, hogy Harry semmit sem fog mondani. A fejem felforrt a dühtől, azt hittem, mindjárt felrobbanok. Bella sietett segítségemre.
-         Catherine, szerintem ma már túl sok volt a feszültségből. Mi lenne, ha szépen a helyedre mennél és elfelejtenéd ezt az egészet? – ajánlotta fel felettébb nyájasan.
Amikor az imént azt említettem, hogy Bella a segítségemre sietett, rosszul fogalmaztam. Ez nem igazán segítés volt, inkább gúnyolás. Mégis megfogadtam tanácsát, és eltávoztam Harry helyéről. A nap hátralevő részét valahogy túléltem, aztán húztam haza. A kijáratnál szó szerint beleütköztem Jake-be.
-         Bocsi – nézett mélyen a szemembe. Majdhogynem elolvadtam kék szemeitől, el is felejtettem válaszolni. – Mi az?
-         Semmi – ráztam meg a fejem, majd e cikis helyzet miatt inkább siettem kifelé.
-         Akkor jó – mosolygott hitetlenül. – Merre mész?
Olyan meglepett kifejezés ült ki arcomra, hogy szinte odafagyott.
-         Arra – mutattam balra. – Te?
-         A másik irányba – legyintett.
Próbáltam úgy tenni, mintha nem taglózna le totálisan az, hogy utaink már most különválnak.
-         Egyébként hol laksz? – tette fel ezt a váratlan kérdést.
-         Az utca végén – feleltem. – De most már sietnem kell, mert vendégeket fogunk fogadni. Szia!
-         Én meg vendégségbe megyek – nevetett Jake. – Na szia!
Kicsit elképedtem ezen a váratlan és különös egybeesésen, de mindegy is. A lényeg, hogy új nevelőapámat nemsokára megláthatom, s ez izgalommal töltött el. Hazafelé bedugtam fülhallgatóm a fülembe, és utamat zenehallgatással egészítettem ki. Otthon aztán egy „új” anya várt rám az ajtóban. Nem, ténylegesen nem lett új anyám, csak a régi kicsit (inkább nagyon) kicsípte magát.
-         Szia anya! – köszöntem felvont szemöldökkel. – Jól nézel ki!
-         Köszönöm, kicsim – vágta rá anya vigyorgó képpel.
Na jó, akkor részletezném édesanyám kinézetét: szőke haját kis kontyocskába fogta, amitől arca jól ki volt emelve, ezzel együtt jól látszódott finoman kisminkelt szeme, szája és mindene. A ruhája… nos, a ruhája kicsit érdekesre sikeredett. Anya mindig is karcsú teremtés volt, amit a rajta levő piros testhez simuló miniruha igen kihangsúlyozott. Úgy éreztem, anya rögtön letagadhatna tíz évet, senki nem gyanakodna. Amint beléptem a konyhába, anya specialitásának, a mézes zserbónak illata csapta meg az orrom.
-         Te aztán készülsz… - jegyeztem meg.
-         Így van. Joe bármelyik pillanatban megérkezhet.
Á. Szóval Joe.
-         És hozza magával a fiát is – tette hozzá anya.
Nagyszerű. Amíg anya és ez a bizonyos Joe enyelegnek, nekem egy kisfiút kell majd lefoglalnom, akinek bizonyára a játékautózáson kívül nem lesz semmihez sem kedve. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba, ám két lépés után megtorpantam. Ugyanis csengettek.
-         Catherine! – hívott anya. – Gyere, üdvözöld a vendégeket!
Az ajtóhoz tartó út alatt felkészítettem magamat a legrosszabbra, bár mindezt feleslegesen tettem. Az ajtó kinyílt, s én odapillantottam.
-         Ááááááááááááááááááááááááá! – sikítottam egy hatalmasat.
Anyukám szégyenkezve pironkodott vendégeink előtt, ugyanis a lánya „kicsit elragadtatta magát”. Nem állt messze az igazságtól: a küszöbön Joe… és maga Jake Ryan állt! Komolyan, ez most olyan volt, mintha egy szupersztárt konferáltam volna fel, de ezt nem lehetett volna máshogy. Egy percig a sokk kerülgetett. Anyát hasonlóképpen.
-         Kislányom, ez a fiú… az osztálytársad? – kérdezte finoman.
Némán bólintottam. Jake holtsápadt arccal toporgott a küszöbön, mialatt én rendezgetni próbáltam az éppen kitörni készülő szívrohamomat.
-         Gyertek beljebb! – invitálta anya Joe-t és Jake-et a konyhába.
És én még azt hittem, hogy egy kisfiúval kell majd versenyautóznom! Ez a szituáció sokkal rosszabb annál, ez egyenesen katasztrófális! Hogy történhetett ez meg?

***éjfél körül***
Az délutánom borzasztóan telt. Egész végig jópofiznom kellett Joe-nak, meg mesélnem mindenféléről, amit Jake néha egy elfojtott nevetéssel reagált le. Szóval, kikészültem. Ha anyáék összejönnek, akkor Jake… mi lesz vele és velem? Én szeretem őt, de ez így furcsa. Mármint, ha Joe és anya összeházasodnak (jajj, erre gondolni sem merek), akkor helytelen volna bármifajta kapcsolatot kialakítanom Jake-kel? Ha így volna, kiugranék az ablakon. A dolgok kezdenek összekuszálódni, s olyan csomót létrehozni, amit nehéz lesz kibogozni.

Ha elolvastátok, kérném szépen a kommenteket! :)

5. díjam (!!!)

Kedves Olvasóim!

Hát, kezdjük ott, hogy nagyon szépen köszönöm Nadia Elson-nak, akinek már köszönhetek pár díjat, ugyanis nagyon aktív, s ez számomra nagyon jól esik! Hú, ez most egy jó összetett mondat volt, de sebaj. :D
Szóval, hálás vagyok a díjért, és a sok támogatásért!


Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2. Felsorolunk négy bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blog díjazásáról.

Akiknek küldöm:
És most már nem maradt más hátra, csak hozni Catherine újabb naplóbejegyzését! :D

2013. május 22., szerda

4. díjam :D

Kedves Olvasóim!

Mostanában csak úgy repkednek a díjak a levegőben! :D Immáron Sophia Midnight-nak köszönhetem az új díjam! Hálás vagyok neki!


Szabályok:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat.
2. Felsorolunk négy bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blog díjazásáról.

Akiknek küldöm:
(Bocsi, de most csak egy embernek küldöm, ugyanis kifogytam a jelöltekből.)

2013. május 15., szerda

3. díjam

Kedves Olvasók!

Nos, szeretnék köszönetet mondani egy drága olvasómnak, Nadia Elson-nak, hogy ismét megajándékozott egy díjjal! Emlékszem, múlt héten még nagy kétségekkel a fejemben pötyögtem a gépembe a történetem, ugyanis csak egy olvasóm volt, s azt gondoltam, ezt annak köszönhetem, hogy nem tudok írni... Persze ma már felindultam és újult erővel blogolok, mert most már egyre több jó visszajelzést kapok! Szóval még egyszer nagyon, de nagyon hálásan köszönöm a díjat!!!!!



Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:
1. El sem hiszem, hogy ez már a 3. díjam.
2. Szeretem a benzinszagot... :)
3. Allergiás vagyok a pollenekre.
4. Még sosem láttam 18+-os filmet.
5. Szeretnék egy lovat.
6. Szeretem a magazinokat.
7. Nem szoktam tévét nézni.
8. Gépezni viszont órákig tudok.
9. Imádom a farmer cuccokat.
10. Számomra teljesen fölösleges napszemüveget hordani.
11. Van Facebookom, de nem tudnám negyed óránál többet használni egy nap.

Válaszaim:
1. Szeretsz énekelni? Ha igen miért ha nem akkor miért nem?
V.: Nem annyira, egyrészt, mert nem jó a hangom, másrészt nem lelem örömömet benne.
2. Szerinted milyen a személyiséged?
V.: Hát... meglehetősen fura.
3. Sok barátod/barátnőd van?
V.: Viszonylag.
4. Gondolkoztál, hogy kezdesz egy új blogot?
V.: Igen, de rájöttem, hogy az úgy elég nehéz lenne. Egyszerre elég egy blogra koncentrálni.
5. Általában mennyit agyalsz a történeted folytatásán?
V.: Nem sokat. Amikor írok, csak úgy jön az ihlet.
6. Sok a rendszeres olvasód?
V.: Nem igazán, de nem panaszkodok, mert biztatás azért jön.
7. Sokat szoktál tanulni a sulira? Ha igen miért ha nem akkor miért nem? :)
V.: Egyáltalán nem viszem túlzásba a tanulást, ugyanis én azon szerencsés emberek közé tartozom, akik minimális erőbedobással is jó jegyet szereznek. Persze azért rendesen felkészülök minden dolgozatra.
8. Milyen az osztályközösségetek a suliban?
V.: Nagyon jó. Az ofőnk nagyon igyekszik minket összekovácsolni, ami sikerült is neki.
9. Van kedvenc blogod/vannak kedvenc blogjaid?
V.: Vannak.
10. Van olyan blog amit rendszeresen olvasol?
V.: Persze. :)
11. Mi a legnagyobb álmod?
V.: Az, hogy világszerte elismert írónő lehessek.

11 kérdés:
1. Szeretsz suliba járni?
2. Vannak már terveid a jövőre nézve?
3. Szeretnél repülni?
4. Milyen filmeket szeretsz?
5. Van valamilyen állatod? Ha van, milyen?
6. Melyik a kedvenc fagyid?
7. Kaptál már valamilyen rossz visszajelzést a blogoddal kapcsolatban?
8. Milyen helyeken voltál már nyaralni?
9. Milyen gyakran mész fel netre?
10. Humán vagy inkább reál beállítottságúnak érzed magad?
11. Mi a keresztneved?

Akiknek küldöm:
1. V. xx - Shadow
2. domii. † - Only one camp... or not?
3. L.T.P.~ - Alone
4. Love. - The vampire and the hunter
5. Dream - You are my new life
(Tudom, ez nem 11 ember, de csak ennyit tudtam)

A díjat köszönöm még egyszer nagyoon!!!! :)